Tamás a másik helyi formációban is ritmusfelelős, ezért is furcsálltam, hogy aPainful Anger lett a második fellépő - azt gondoltam, biztos elfárad, mire lenyom két külön szettet, de dobvirtuózunk rám cáfolt. A két bandának ugyancsak közös pontja az énekes Furka Dániel, aki felváltva hozta az agresszív HC-s torokkaparásokat, valamint legnagyobb örömömre kicsit jobban beleásta magát a dallamokba is. Utóbbiakban éreztem némi bátortalanságot, de ebben szerepe volt a betegségnek. Remélhetőleg legközelebb jobban ki tudja bontakoztatni ezt az oldalát. Annyira előreszaladtam, hogy nem is írtam le, miben utaznak a fiúk. Hardcore és metal keveréke ez is, de nem úgy, ahogy manapság divat, hanem a Biohazardos, Hatebreedes old school felfogás szerint. Egyszerű sikálós parasztriffek süvöltenek elő Papp Gyula ritmusgitáros hangszeréből, amiknek az élét Bordás Viktor remek szólói igyekeznek elvenni. Megvallom az őszintét, amikor a csapat indult, voltak kételyeim velük kapcsolatban, de ma már nyugodtan mondhatom: tényleg kezd kiforrni ez a produkció.
A mozgással itt sem volt gond - ha a magyar válogatott így állna hozzá a meccseihez, mint szülőfalum ifjú titánjai a koncertjeikhez, nem ott tartana a honi foci, mint ahol most tart. Részrehajlok! - szinte hallom a vádakat, de komolyan higgyétek el, hogy nem. Ez a kis békési település olyan csapatokat indított el az ismertség útjára, mint a De Facto, vagy a Garden Of Eden, és ez a két zenekar pedig hamarosan a nyomdokaikba léphet, érdemes rájuk odafigyelni!